illatMami Világa

  10 hét önmagamhoz – 2. hét Mit kell lelassítanom? Az első héten megérkeztem. Megálltam egy pillanatra, és feltettem magamnak a kérdést: Mi tölt engem igazán? A második héten egy újabb fontos kérdés érkezett. 💛 Mit kell lelassítanom? Őszintén? Rájöttem, hogy nem feltétlenül több szabadidőre van szükségem. Hanem több térre. Térre a gondolataimban. Térre a napjaimban. Térre önmagam számára. Pedagógusként, anyaként, wellness tanácsadóként és mentorként könnyű belecsúszni abba, hogy mindig csak megyek előre. És egyszer csak azon kapom magam, hogy már nem a saját ritmusomban élek. Ezért ezen a héten nem a még több feladat lesz a cél. Hanem a lassítás. ☕️ Egy nyugodt reggeli kávé. 📚 Pár oldal egy könyvből. 🚶‍♀️ Egy séta a természetben. 📱 Kevesebb képernyő. 💛 Több jelenlét. Mert egyre inkább azt érzem, hogy a béke nem akkor érkezik meg, amikor minden kész van. Hanem akkor, amikor megengedjük magunknak, hogy ne siessünk. Ha van kedved, tarts velem ezen az úton. ✨ A hét kérdése: Mit k...

  Mi tölt engem igazán? Van egy kérdés, ami egyszerre nagyon egyszerű és mégis meglepően nehéz. Mi tölt engem igazán? Amikor először feltettem magamnak ezt a kérdést, nem érkezett rögtön válasz. Nem azért, mert nincs rá válaszom. Hanem azért, mert olyan régóta nem kérdeztem meg magamtól. Nőként, anyaként, feleségként, segítőként, vállalkozóként és a mindennapok szervezőjeként nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy folyamatosan mások szükségleteire figyelünk. Mi kell a családnak? Mi kell a gyerekeknek? Mi hiányzik otthonról? Kihez kell még alkalmazkodni? Mit kell még megoldani? És közben észrevétlenül eltűnik egy fontos kérdés: És én hogy vagyok? Pedig nem önzőség megállni egy pillanatra. Sőt. Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk. Mert egy kiürült ember nem tud végtelen ideig adni. Nem tud szeretettel jelen lenni, ha ő maga már régóta csak túlél. Sokáig azt hittem, hogy a feltöltődés valami nagy dolog. Egy hétvége egyedül. Egy hosszú nyaralás. Egy t...

  10 hét önmagamhoz – Mesi nyári naplója ☀️ Őszintén? Nem úgy érkezem meg ebbe a nyárba, ahogy terveztem. Ez az év sok mindent hozott. Változásokat. Veszteségeket. Kérdéseket. Újrakezdéseket. Voltak pillanatok, amikor csak mentem előre, mert menni kellett. Tanítottam, anyaként helytálltam, segítettem másoknak, építettem a vállalkozásomat. És közben valahol elveszett egy fontos kérdés: ✨ Én hogy vagyok? Most, a nyári szünet küszöbén azt érzem, hogy nem még többre van szükségem. Nem több feladatra. Nem több célra. Nem több teljesítményre. Hanem több jelenlétre. Több nevetésre a fiaimmal. Több mezítlábas sétára. Több csendre. Több olvasásra. Több olyan pillanatra, amikor egyszerűen csak jól érzem magam a saját életemben. Ezért indítom el a saját nyári utazásomat: 🌿 10 hét önmagamhoz – Mesi nyári naplója A következő 10 hétben megosztom veletek az utamat. Nem azért, mert mindenre tudom a választ. Hanem azért, mert én is tanulom. Tanulom, hogyan lehet lassítani. Hogyan lehet elengedni....

  Miért látszik meg minden a bőrünkön anyaként? A fáradt bőrtől a nyári ragyogásig – természetes női ritualé anyáknak Ragyogj belülről kifelé! – Nyári bőrápolás a természet kincseivel A bőröd az anyaságod naplója A bőröd sokszor előbb mesél rólad… mint te magad. Ha belenézel a tükörbe, mit látsz? Látod a nevetéstől született szarkalábakat? Látod a kevés alvás nyomait vagy a feszültebb időszakok szürkeségét? A bőrünk az első, ami jelzi, ha a lelkünk elfáradt, de ő az első akkor is, amikor újra életerővel telünk meg.  Május végén, a nyár kapujában nemcsak a lelkünket, hanem a bőrünket is fel kell készítenünk a „ragyogásra”. Sokan kérdezitek tőlem: „Mi az az egyetlen dolog, amitől ilyen élettel teli marad az arcod?” A bőrünk nap mint nap rengeteg anyaggal érintkezik, ezért fontos, hogy tudatosan válasszuk meg, mit használunk rajta. A válaszom egy olyan üvegcsében rejlik, amit a természet a legértékesebb gyantáiból és virágaiból állított össze nekünk. Viszlát vegyszerek, helló ...

  Kimerült vagy anyaként? – Hogyan töltsd vissza magad bűntudat nélkül Az üres kancsó esete Sok anya nem fizikailag fáradt el… hanem érzelmileg ürült ki. A láthatatlan kimerültség Ismered azt az érzést, amikor nem vagy beteg, nem történt semmi tragédia, mégis úgy érzed, egy érzelmi sivatagban vándorolsz? Anyaként mi vagyunk a család érzelmi tartályai: mi itatjuk meg a gyerekeket, ha szomjas a lelkük, mi adunk biztonságot a párunknak, és mi tartjuk egyben az otthonunk falait. De mi történik, ha a mi tartályunk kiürül? Az „üres kancsó” metaforája nem véletlen: üres kancsóból nem lehet vizet önteni. Ha te elfogysz, nem marad mit adnod azoknak, akiket a legjobban szeretsz. Az öngondoskodás nem én-idő, h anem a családod érzelmi biztonságának alapja. Sokszor azért nem merünk magunkkal foglalkozni, mert azt hisszük, ezt az időt a családtól raboljuk el. De az igazság az, hogy az öngondoskodás a legjobb befektetés a családodba. Egy kipihent, önmagával békében lévő anya jelenléte többet ér ...